(Mi emberi lények nemigen hasonlítunk a fákra
Bizonyos, hogy egészen másként érzékeljük a világot, mint egy fa
De lent a dolgok mélyén, az élet molekuláris lényegét illetően
Azonosak vagyunk a fákkal
Olyan korban élt, amikor az emberi szellem zavart volt
És a lelket láncra verték
De jobban megérthetjük önmagunkat
Ha más eseteket is megvizsgálunk)
Esti mesét olvas korgó gyomorral
Lakónegyedre omlott a hegyoldal
Ütésekkel bírták le az érveket
Mindene megvan mégsem elégedett
Váratlan feladta magát a tolvaj
Nem értem, ezzel a gyerekkel sosem volt baj
Kikérte magának, hogy az egészről ő tehet
Imádták a gyerekek az új lőteret
Hetek óta nem jött hír felőle
Együtt mutatkoznak sülve-főve
Rekordmagas pollenkoncentráció
Demonstrácia, tömegdemokráció
Hétvégére érkezik a nagy vihar
Közérdekű munkában a rapipar
Rakétakísérletekben a hadsereg
Jól kivehetőek voltak a füstjelek
Újraéli mindig, ugyanazt az egy napot
Csodálatos volt, mindenkit meghatott
A parkban vette üldözőbe egy szatír
Az üstökös ma este újra visszatér
Összeomlott, akkora terheket cipelt
Jó utat kívántak mind és sok sikert
Hétvégére érkezik a nagy vihar
Közérdekű munkában a rapipar