Hány millió él, úgy ma, hogy mikor lefekszik este
És a szemét lehunyja összerezzen minden apró neszre
Mikor már épp elnyelné az álom
Egyre ott találja magát újra s újra
Vonat érkezik s ő a vágányon
"Szóval ültem a fülkémben és rájöttem
Hogy amióta munkába álltam
Minden egyes napom rosszabb, mint az előző volt
Ez azt jelenti, hogy bármikor találkozunk
Az életem legrosszabb napja"
Valami pszichiáter mondja meg, mit jelent
Ha egy koncerttermet láttam álmomban
Akkor rendezték át call centernek
Minden arc tetszhalott, azt gondoltam rossz hecc lehet
Amolyan kész átverés, de akkor jötték
És a fejemre szigszalagozták a headsetet
Nem tehettek kivételt velem sem
A lelki terror később előbb a testi kényszer (türelem-türelem!)
És a lakhatás is megoldódott éjjelre bezártak
Enni nem ettem, de hát operátor ne beszéljen tele szájjal!
Örüljön, hogy élhet nem!?
Miért is "Hogy annyi szív hiába a semmiért"
Füstöt ereget révedten
A jövőben bajosan bízik, hisz a jelenének sem ura
A bénultsága nem reuma
Nincs mire ráébredjen
A szemeim karikásak csontsovány az arcom
Éjjel otthon forgolódok a munkahelyen állva alszom
A tragédiám meg sem történt s lecseng
Azonnal szinte és a többi néma csend
Hány millió él, úgy ma, hogy mikor lefekszik este
És a szemét lehunyja összerezzen minden apró neszre
Mikor már épp elnyelné az álom
Egyre ott találja magát újra s újra
Vonat érkezik s ő a vágányon
Az utcáról beszűrődő zaj, míg te feszülsz
Felhőtlen jókedvre vall
Egyedül sírsz sőt a világ nevet rajtad
De ha nevetsz valakin aki sír
A világ veled nevet ha-ha-ha