Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra
S létrejön egy vékony sáv lakható zóna, ahová hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
A varázslónak is nagy ősz szakálla nő
Elő kell álljon valami korszakalkotóval
Csak, hogy érezhesse, amit bejárt nem kényszerpálya volt
Ha egy Isten által megálmodott
Előre installált robot vagy, akkor se kell begőzölj
Benned is áramlik némi az örök létezőből
Merthogy mindenben ott van, úgy az élettelen kőben
Ahogy a növényekben, állatokban
De ahogy a reggel az éjszakába lóg
Mindebből semmid nem marad, el kellett vállalj valami szar melót
Ami leszívja az összes energiád
Végig kell nézd ahogyan egy lyukon át elszivárog a világ
Még láthatod visszatérni reggelente
De egyre kevésbé hiszed, hogy önmagán túl bármit is jelent
Talán annyit csak, hogy ezért még nem kell vesztes legyél
Mert sok győzelem manapság rohadtul dicstelen
Az órát nézed percenként, a mutatókat, hogy szaladnak
És már megnyílni látod szinte a poklot pont alattad
Örvényként szív magába a hallgatás a mélyben
Azonnal, ha már nem tart az álom ébren
De ne félj, mer' ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra
S létrejön egy vékony sáv lakható zóna, ahová hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
(Ahová hazajárni jó
Ahová hazajárni jó
Ahová hazajárni jó)
(A reggel az éjszakában fekete tó
A reggel az éjszakában fekete tó
A reggel az éjszakában fekete tó
A reggel az éjszakában fekete tó
Talpam alatt ég, zsebemben a Hold
Tó tükréből emeltem ki a partra
Megtörlöm az arcom, a Napba öltözök
A fény a köntösöm, madarak úsznak
Szemem zöldjén át, az álom ébren tart
Te meg köddé válsz, kinyílik a száj
Elolvad az óra, ásít a táj
Kivár a kobra, a méreg lassan hat
Bársony kóma, így veszünk el a rendben
Lüktet a tenger, felszáll a pára
Eltávolodnak a partok, felsebzett Andok
Beszakadt ajkak, beomlik a barlang
Rajtad keresztül veszem a levegőt
Esőt kér a legelő, remeg a völgy
Mintha lélegezne
Felhő terhét elbocsájtja, Azúr végtelen
Nyelved sem tudom hirtelen
Dombokba fulladt, eltűnik a vihar
Tegnap még itt voltál, ma már kihalt
(Minden kihalt)
♪
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók már a rögvalóságot rendezik be
Ki-ki a saját szája íze szerint, olyanná ahova hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
Az ébrenlétbe költöznek az álmok
És az álmodók képzelete rávetül a rögvalóra
S létrejön egy vékony sáv lakható zóna, ahová hazajárni jó
Ahogy a reggel az éjszakába lóg
A varázslónak is nagy ősz szakálla nő
Elő kell álljon valami korszakalkotóval
(A szépség egy labirintus
Sokan megindulnak benne, de a legtöbben fele úton elfáradnak, megállnak
Csak néhányan jutnak be a labirintus közepébe
Ott Isten várja, fölzabálja és kiokádja őket
Akkor kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus ajtajában
És az arra jövőket szelíden befelé tessékelik)