Szertelenre vettem
Jó néhány estémet
Nem számít ha pár részlet
Elveszik
Kellenek dolgok
Amik egyszer történnek meg
Jó vagy rossz
Én bebörtönzöm emléknek
Elfogadtam mindent
Elfogadtam énnek
Azt akivé tett
Ami nem fontos
Ami nem lényeg
Kicsit kancsal
Kicsit szétszórt
Nyitott könyvek gyöngye
Hozzám van szerencséd
Alkudozni
Esküdözni
Hogyan vágyhatnék én más lenni?
Bárki más lenni?
Tagadhatatlan
Ma is a paplan aladt ragadtam
Mert ott tavasz van
Hajtva magamban
Megint a rossz úton haladtam
De megmaradtam
Kicsit kancsal
Kicsit szétszórt
Nyitott könyvek gyöngye
Hozzám van szerencséd
Alkudozni
Esküdözni
Hogyan vágyhatnék én más lenni?
Bárki más lenni?
Nem félek már
Én nem félek már
Hogy megbántódom attól is, ha csúnyán nézel rám
Nem félek már
Én nem félek már
Nem félek
Én már nem félek
Én nem félek
Megfogadom nem leszek hirtelen
Nem létszükséglet a figyelem
Eltarthat talán egy darabig
Megtanulok magammal bánni
Megfogadom, úgy fogok szeretni
Csak az kapja meg, aki igényli
Eltarthat talán egy darabig
Változtatni nem, de alakulhatok
Vágyom a fényt
Sosem voltam ennél jobban
Csak a múltban éltem rosszban
Már nem zavar
Ha csak egyszer leszek készen
De kérlek, senki se féltsen
Kettétörve, újranőve
Indulhatok útnak
Akkor is, ha úgy érzem
A szívem megfájdulna
Kettétörve, újranőve
Indulhatok útnak
Nem bánom
Hogyha végleg elveszek