Óh-ej
♪
Nem zavar már engem a fény, becsukom a szememet
Rég nem zavar már a szagom, az árok szélén pihegek
Megiszom a magamét, a haverom fizetett
Egy kört, én meg a másikat, nyomjuk a feleseket
Ba-lá-lá-nia-bara-lá-lá-lej-lej-lá-lá-lej
Lá-lá-lá-lá-lej-lá-lej-lá-lej-lá-lá-lá-lá-lá-lá-lá
Lá-lá-lá-lej-lá-lej-lá
Össze-vissza lidérckedünk a nagy éjszakába'
Akkora lazák vagyunk már, szarunk a világba
Hangos a zene, kezdődik a móka
Indul a paraszt a városszéli diszkóba
Ahol ordít a nép, hullik a vakolat
Ordítom én is hangosan a szavakat
Nem tudom, mit ugat az, aki beugat
De lassan itt a hajnal, osztják a pofonokat
Aztán csendben marad mindenki, nem éli senki a zajt
Belül érzi, semmije nincsen, nem énekli hangosan már a dalt
Csendben marad minden, nem tudja, csak sejti a bajt
Sajnálja, de ő csak élni akart
♪
Titokban még bízok abba, lehet, hogy hiába
Késdobáló kocsmát nyitok lent, Szicíliában
Nem érdekel, hogy szipognak itthon majd a lányok
Bort mérek az olaszoknak, tengerbe pisálok
Minden reggel frissen veszem a halásztól a rákot
És ha úgy tartja jókedvem, semmit nem csinálok
Mondhatnám az élet túlságosan is jó
De ebben a világban mindig a fajtám lesz az utolsó
Mindig az utolsó
Mindig az utolsó