Mondanád, de benn reked Úgy érzed, hogy nem lehet Addig jó, ott marad Nem látják az emberek Elindulsz, mint annyiszor Így elfelejtheted Éjjel útnak indultál A tettes vagy, ki elbujkál Ki elbujkál Olyan messze jutottál Hogy reggel elfogyott a táj A táj Erős vár az éjszaka Kiállta az ostromod Megvetően néznek rád A lámpaoszlopok Most itt állsz egyedül És a tükörre lehelsz A kérdő tekintetre Sóhajjal felelsz Éjjel útnak indultál A tettes vagy, ki elbujkál Ki elbujkál Olyan messze jutottál Hogy reggel elfogyott a táj A táj Éjjel útnak indultál A tettes vagy, ki elbujkál Ki elbujkál Olyan messze jutottál Hogy reggel elfogyott a táj A táj