Fél szavakból írom meg a saját sztorim
Fél adagok, előbb nyugtat, aztán borít
Félve zuhanok, ez a sötétség de szorít
Oh, de szorít, oh de szorít
Oh, de szorít, oh, de szorít
Mondd meg hol is az a hely!
Ahol félig telt kehelyből
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Hányszor mondtam fél szívből
Azt a szót, hogy szeretlek?
Így lettem a szentélyedből kitaszított eretnek
Félig értik a viccemet, bárgyún csak felnevetnek
És ha nem hat ásókkal, ők félig majd eltemetnek
Eltemetnek, oh eltemetnek
De te ne aggódj, majd megkereslek!
Úgyhogy ne aggódj, majd megtalállak!
Hidd el jól vagyok, félig, aránylag
Bennem is dolgozik mindkettő fél
Az egyik retteg, a másik meg él
Az egyik szunnyad, a másik felkél
Az egyik tompa, a másik meg éles
Kényes, bennem a fényes, és a sötét
Egészbe állnak, így nincsen hiány
Szavaim szóródnak, mint a sörét
Ha eléjük állnál, az nem a hibám
Fél szavakból írom meg a saját sztorim
Fél adagok, előbb nyugtat, aztán borít
Félve zuhanok, ez a sötétség de szorít
Oh, de szorít, oh de szorít
Oh, de szorít, oh, de szorít
Mondd meg hol is az a hely!
Ahol félig telt kehelyből
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Ja, ma csak félig tartok mértéket
Ma csak félig leszek értékes
Többre én sem kérnélek
Asszem ez így egy szép élet
Azt mondtam, hogy veled leszek
De csak félig vagyok itt
Ezen világ búgó zaja
Bal fülemre süketít
Egyik kezem ellökött
Másik meg hajadba kapna
Ez is elszökött
Nekem ez így kín
A kettősség már megőrjít
Fél szavakból írom meg a saját sztorim
Fél adagok, előbb nyugtat, aztán borít
Félve zuhanok, ez a sötétség de szorít
Oh, de szorít, oh de szorít
Oh, de szorít, oh, de szorít
Mondd meg hol is az a hely!
Ahol félig telt kehelyből
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Oltom a szomjam, oltom a szomjam
Oltom a szomjam, oltom a szomjam