A realista látásmódom bátran prezentálom
Itt a lista, most a valóságot eléd tárom
És csak várom, csak várom, hogy mikor mozdulsz rá
Mikor lesz végre a kettőből három
Én csak játszom, dobok a kockával és lépek
Végigjárom a mezőket, amik még épek
Letűzök egy zászlót és elkiáltom magam
EINSTAND! attól a naptól fogva ami ma van
Az enyém, neked semmi közöd hozzá
Nem mutibó' készült a sajátoddal foglalkozzá'
Na hagyjál, most dolgom van, fontos vagyok
Szépen is kérnélek, ha most az otromba sok
De megrekedt a sokk, és asszem befosok
Ha nem jelentkezik egy önkéntes akinek bemosok
Ez de mocsok, de szokd meg, ebben kell leélned
Az életed, és minden álmod ebben kell elérned
Újabb szürke hétfő reggel, kinézek és köd van
De olyan másnapos vagyok, hogy rádöbbenek, kedd van
Fúú, neked de jó feneked van
Gyere fel az emeletre, csak akkor ne ha megvan
Mert megleszel, hogyha a kan megneszel
Mint Magneto, magához vonz, és halkan megreszel
És csak fél vállról említi
Hogy amúgy amit művel az nem piti
Nincs mi elgyengíti, nem ismerős a gyengédség se
Az volt az egyetlen mi lelkét tépte
Hogy szemmértékre, sem volt elég a szer mértéke
És méltatlanul kérdezte, hogy elmérték-e
Az adagot, mert akarja az anyagot
És ha nem virítod rögtön beizzít egy malavot
Azt' viszont látás, vegyél kabát-kalapot
És amúgy szopás közben, a menyét anyád harapott
Ezzel kell számolnod, a kanyarba sincs szerencséd
Gondold csak át, a valóság is puszta jelenség
Ha reálisan fogod fel, összeállnak a szemecskék
Tudás amit hoznak, hogy az illúziót temessék
De csak súgnak, vajon igazuk van-e?
Melyik kijáraton térhetek az igaz útra le?
Vajon az úrban tényleg vigaszunk van-e?
Van-e urunk? van-e vigaszunk? és igazunk van-e?
Ez itt a vlóság, nincsenek álmok
Csak drót-kerítések, átszakítandó határok
Tudom meghalok ha várok, míg kapcsolódnak párok
Mélyebbre ástam már, mint egy fullos várárok
És mégsem találkoztam magammal
Azzal az alakkal akit már régen körbevettem falakkal
Nem voltam ott, ahol számítottam volna rá
Úgy néztem ki mintha a bőröm egy idegen hordaná