Tudom, hogy meg nem elég
Ami gyönyörű, ha van elég
Szorítom a kezedet
Behunyom a szememet (hogy lássam)
A homokban szaladó
Lábnyomaidba ragadó
Ezer mosolyodban kutató
Eredő, áradó (érzést)
Érzés, ami szétszakít
Fény, ami megvakít
Legyél a levegő
A szerető, a temető, oh-oh
Az éjjel égető
A hajnalban nyugtató
Oh, a velem ebredő
A veled álmodó érzés
Te vagy a föld és az ég (oh, oh, oh-oh-oh)
Te vagy a kezdet, a vég (oh, oh, oh-oh-oh)
Még mindig érted élek
Más élet nem kell, nem, soha már
Az idő, ahogy tovaszáll
Minden tavaszra nyár
De ez a szerelem
Soha őszt nem lát
Csillagok közt lebegünk
Tiszta szívből szeretünk
És amit keresünk
Az a csoda meg van már rég
Te vagy a föld és az ég (oh, oh, oh-oh-oh)
Te vagy a kezdet, a vég (oh, oh, oh-oh-oh)
Még mindig érted élek
Más élet nem kell, nem, soha már
Van, hogy néha mégis kicsi a világ
Visszaadni mindazt a csodát
Amit kaptam, értsd meg, visszaadnám
Bár sosem kérted
És amit adni tudnék
Már nálad van rég
Te vagy a föld és az ég
A kezdet és a vég
Te vagy a föld és az ég (oh, oh, oh-oh-oh) (oh, oh-oh-oh)
Te vagy a kezdet, a vég (oh, oh, oh-oh-oh) (oh, no)
Még mindig érted élek
Más élet (nem kell) nem kell, nem, soha már
Mert te vagy a föld és az ég (oh, oh, oh-oh-oh) (oh, oh-oh-oh)
Te vagy a kezdet, a vég (oh, oh, oh-oh-oh) (a vég)
Tudod, még mindig érted élek
Más élet nem kell, nem, soha már