Inkább passzolnám is ezt a zsúfolt villamost
Láthatatlanságba burkolózom újra most
Hátha ismerősök préselődnek rajta fenn
Jobb lesz várni, ő majd csenget, én meg engedem
Át a hídon túlra, szikrát szórva úgy zörög
Mintha rángatnák a benne lévő ördögök
Ők csak rossz barátok, elfelejtett kocsmanép
Én már másfelé, de összetart a csorda még
De már nélkülem
Nélkülem mehet tovább
Majdnem elsöpört, csak mégse jött az alkalom
Kár az emberektől, vészjelektől tartanom
Nem kell sorba állni semmiféle végzetért
Voltam más alakban látható, de véget ért
Már nem úgy, mint régen szédelegve részegen
Arra vágyom csak, hogy minden újra szép legyen
Láthatatlanná tesz addig majd az éjszaka
Szemben ott a csillag, arra biztat, érj haza
De már nélkülem, nélkülem
Csak nézem, ahogy hanyatt fekszik a síneken
Visszaköszön a régi tekintetem
Nélkülem, de már nélkülem
Tudod, bárhogy is hívnak az árnyak a házfalon
Fújhat a szél, állok a lábamon
Nélkülem, nélkülem
Csak nézem, ahogy hanyatt fekszik a síneken
Visszaköszön a régi tekintetem
Nélkülem, de már nélkülem
Tudod, bárhogy is hívnak az árnyak a házfalon
Fújhat a szél, amíg állok a lábamon
Nélkülem, nélkülem mehet tovább