Tudom, hogy nem ezt vártad, nem ide szólt a jegy
Hiába nyomod a vállam, mint egy magányos anyajegy
Amit el lehet rontani, mi már elrontottuk rég
A tüzet ideje volna eloltani, csak azok nem mi lennénk
Pedig tudtuk, ha jön a szerelem, felemészt minket hamar
Ez a társadalmilag elfogadott elmezavar
De te a végsőkig elmész, nem tudod elengedni
Közben a saját árnyékodtól is félsz
Mert a végsőkig elmész, nem tudod elengedni
Közben a saját árnyékodtól is félsz
Én meg elfelejtek szeretni
Esténként felugrunk zuhanó hullámvasútra
Ugyanazokat a köröket futjuk, újra meg újra meg újra
Pedig láttunk már majdnem mindent, mire megkaptuk egymást
Hosszú évekre félretettük a realitást
De te a végsőkig elmész, nem tudod elengedni
Közben a saját árnyékodtól is félsz
Mert a végsőkig elmész, nem tudod elengedni
Közben a saját árnyékodtól is félsz
Én meg elfelejtek szeretni
Elfelejtek szeretni
Én meg elfelejtek szeretni