Tudom, hogy nem ezt vártad, nem ide szólt a jegy Hiába nyomod a vállam, mint egy magányos anyajegy Amit el lehet rontani, mi már elrontottuk rég A tüzet ideje volna eloltani, csak azok nem mi lennénk Pedig tudtuk, ha jön a szerelem, felemészt minket hamar Ez a társadalmilag elfogadott elmezavar De te a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Mert a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Én meg elfelejtek szeretni Esténként felugrunk zuhanó hullámvasútra Ugyanazokat a köröket futjuk, újra meg újra meg újra Pedig láttunk már majdnem mindent, mire megkaptuk egymást Hosszú évekre félretettük a realitást De te a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Mert a végsőkig elmész, nem tudod elengedni Közben a saját árnyékodtól is félsz Én meg elfelejtek szeretni Elfelejtek szeretni Én meg elfelejtek szeretni