Nyugszik a nap maga járásán
Csillag kél az ég alján
Felragyog és útra vezet
Puszta betyárjának útján
Éji tündér, moha-menedék
Törli nyomát, rejti léptét
Kilenc vármegye pusztázója
Hiába vallat hold fényét
Nyargal a szél, vele szalad a legény
Kedvese várja út mentén
Nem sejti még ég madara sem
Árnyék jöttét éj mélyén
Könnyes szemmel, öleléssel
Sírig tartó szerelemmel
Fogadalmat tesz árva leány
Titkokat őriz hűséggel
Látod, mint viharban a fák
Mint sötét éjben a hold világa
Én vigyázok rád
Látod, mint gyermek az anyát
Két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább
Kakasszóra zsandárok a faluba
Egyenesen be a szélülső házba
Zsandár urak, mit akartok?
Csak azom van, amit láttok
Magamban a törvénynek én mit ártok?
Zsandár urak, mit akartok?
Szegény vagyok, árva vagyok
Magamban a törvénynek én mit ártok?
Nem is téged kerítünk, árva leányt
Hanem a szeretőd, a gyilkos zsiványt
Aki jár itt éjjelente, szíved alatt a gyermeke
Add fel őt vagy véle mégy a bitóra
Betyár jár itt éjjelente, szíved alatt a gyermeke
Add fel őt vagy véle mégy a bitóra
Felkel a nap maga járásán
Áll a legény a bitó alján
Talpig vasban, szeme színe láng
Gyűlik a nép a főutcán
Engem ítéljenek el a nagyurak
De árva leányt megszánhatnak
Nézzék áldott állapotát
Kíméljék meg őt magát
Látod, mint viharban a fák
Mint sötét éjben a hold világa
Én vigyázok rád
Látod, mint gyermek az anyát
Két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább
Látod, mint viharban a fák
Mint sötét éjben a hold világa
Én vigyázok rád
Látod, mint gyermek az anyát
Két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább