Éj-sötét felhők vándorolnak az égen
Maradásom már nincsen ez vidéken
Nincsen maradásom, éji szállásom
Sors fordulását nem várom
Amikor indulsz, kedves, járj szerencsével
Rólam úton sem feledkezz el
Ezüst folyóból szomjúságod oltsad
Emlékem szívedben tartsad
Őszi szél fú a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel
Ködnevelő szellő nagy kerek égnek hátán
Eljött a búcsú ősznek vártán
Fájdalom az ének, felszakadó sóhaj
Őrtűz az éjben, lángszóval
Az aki téged úton hagyjon
Mosdóvize vérré váljon
Sár előtte felfakadjon, áradjon
Ha valaki téged meg nem szánjon
Búval éljen, láncon járjon
Kenyere fekete kővé is váljon
Őszi szél fú a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel
Felülről fúj az őszi szél
Zörög a fán a falevél
Ugyan babám, hová lettél?
Már két este el nem jöttél
Amikor indulsz, kedves, járj szerencsével
Rólam úton sem feledkezz el
Ezüst folyóból szomjúságod oltsad
Emlékem szívedben tartsad
Őszi szél fú a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel
Őszi szél fú a hegyekről
Megbocsáss már mindenekről
Régi rózsám ablakába
De sokat álltam hiába
Nem megyek én innen messze
Fészket rakok mint a fecske
Megbélelem könnyeimmel
Megtapasztom bús szívemmel