Nyáridő vagyon, csillagárnyakon táncol éjjel holdvilág Lenyugvó napon, hollószárnyakon jő tizenhárom madár Tizenhárom madár dézsmálja az király fényes kertjét Tizenhárom madár hordja el aranyalmafa gyümölcsét Királynak vala három szép fia, esküvel megfogadják Őrzi majd maga, apja birtoka, elriasztják tolvaját Két idősebbik rögtön elbukik, ifjú királyfi marad csak „Jő az álom, de megtalálom, és megnyesem éji szárnyakat" Szállj le, szállj le gyönge kismadárka Szánj meg, bánj meg gyönge kismadárka Szabad égi világ, immár búcsúzom Hideg éjjel fog ma el Hollógúnyám levetettem Keserű sorsomat érem Keserű rabság részem Vele élem immár életemet Szeme csillagfényt ragyog Köpenye napfény, haja arany éke Fénylő nap, fényes hold Fényes nap, fényes hold Két nagyobb fiú, büszke és hiú, terveket sző titokban Elfelejtik, és elveszejtik az ifjú királyfit a vadonban Tündéréneke ott van ővele, óvja kedvese életét Hollószárnyakon megtalálhatom, hallja testvérim énekét Szánj meg, bánj meg Fordulj hozzám, ölelj meg Szánj meg, bánj meg Fordulj hozzám, csókolj meg Szabad égi világ, immár búcsúzom Szerelemre leltem én Hollógúnyám levetettem E világnak tágas egén Nem szállok soha már én Vele élem immár életemet Szeme csillagfényt ragyog Köpenye napfény, haja arany éke Fénylő nap, fényes hold Fényes nap, fényes hold