Fellegbe öltözött napom, kihunyóban van csillagom
Kelljen tetőled elválnom, kedvemre termett virágom
Ha kedvemre is termettél, mégis bánatot szereztél
Mégis bánatot neveltél, mikor engem elfeledtél
Verd meg Isten azt a szívet, aki kettőt hármat szeret
Egyet ölel, egyen nevet, ahányat lát annyit szeret
Mer' én csak egyet szeretek, mégis de sokat szenvedek
Senki társa, senki átka többet szívemből nem leszek
Olyan árva nincsen mint én, az ég alatt s a föld színén
Magam vagyok, árva vagyok, hordozom a búbánatot
Magam járom a világot, mer énnálam szebbre vágyott
Szebbre vágyott, de nem kapott, még olyat se mint én vagyok
Azt gondoltam, amíg élek soha bánatot nem élek
Véled abba' csalatkoztam, bánatos napokra jutottam
De már annak vége lészen, volt is benne elég részem
De már annak vége vagyon, szél vigye a búbánatom
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress
Mer' énnékem csak a két karom szeret
Szeress olyat kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette
Szeress olyat kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette
Házunk előtt mennek el a huszárok
Édesanyám, én is közébük állok
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő
Nincsen kedvem, mer' elvitte a fecske
Kerek erdő közepébe letette
Fecskemadár hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet
Fecskemadár hozd vissza a kedvemet
Kedvem után a régi szeretőmet
Felragyog majd az én napom, fennen ragyog szép csillagom
Hogy kellett tőled elválnom, szebbet s jobbat is találnom
Szerettelek téged nagyon, de már annak vége vagyon
Vajon mért van annak vége, te sem vagy a világ szépe
Én megmondtam, hogy engemet ne szeress
Mer' énnékem csak a két karom szeret
Szeress olyat kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette
Szeress olyat kinek lova, szekere
Hogy megöljön a búbánat mellette
Házunk előtt mennek el a huszárok
Édesanyám, én is közébük állok
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő
Én leszek az első századvezető
Nem a világ az a három esztendő