Hajdanán-danában, szél, róna honában Élt egy vitéz, neve Szépmező Szárnya Bölcs Puszta véréből, Arany Ős szívéből Tűz lelke hozta az Alsó Világra Véle élt családja, két testvérfi bátyja Széptüzek Lángja, és Jószél Fúvása Két szépséges nénje, Nap urunk asszonya Délibáb, s Tengerbe Pillantó hona Dús fűnek növését, pataknak zenéjét Rónaság békéjét egyvalaki bánta Kalamóna neve, baj sötét szelleme Cselszövő Ármánynak hű szolgája Szépmező Szárnya, s két testvérbátyja Küzdtek, mint bírtak az ártó ellen De fegyver nem fogja, varázs sem bírja Sötétbe fordult az Aranyos Szeglet Tűzkovács, látva ezt, fényt, tüzet, és vasat vett Nagy munkában bűvös kardot kovácsolt Lángnak lett fegyvere, fény tiszta éneke Gonoszságot üldöző, rútnak megártó Szépmező Szárnyának, róna gazdájának Szép Aranyos Szeglet jó urának Juttatta kezére, Ármányt hogy elűzze Békében élhessen népe pusztának Szép Aranyos Szeglet azontúl virágzik Erdeiben napsugaras dal hangzik Szépmező Szárnya, s Hajnal gyermeki Örökkön-örökké e földet védik