Ide-ide, jó vitézek, gyűjti népét Laczfi Endre
Hát egyszer csak vad futással
Bomlik a pogányság rende
Nagy tolongásnak miatta
Szinte már a föld is rendül
Sok megállván, mint egy bálvány
Leragad a félelemtül
Sokat elüt gyors futtában
A repülő kurta csákány
Sok ki nem mozdul helyéből
Maga rab lesz, lova zsákmány
Foglyul esett a vezér is
Atlamos, de gyalázatja
Nehéz sebben vére elfoly
Életét meg nem válthatja
♪
Fel, Budára, Laczfi Endre
Számos hadifoglyot indít
Annyi préda, annyi zászló
Ritka helyen esik, mint itt
Rabkötélen a tatárság
Félelemtül még mind reszket.
És vezeklik és ohajtja
Fölvenni a szent keresztet
Hogy elértek Nagy-Váraddá
Vala épen László napja
Keresztvízre áll a vad faj
Laczfi lévén keresztapja
Összegyűl a tenger néző
Hinni a csodába, melyet
Egy elaggott, sírba hajlott
Ősz tatárnak nyelve hirdet
"Nem a székely, nem is Laczfi
Kit Isten soká megtartson
Hanem az a: László! László!
A győzött le minket harcon
A hívásra ő jelent meg
Vállal magasb mindeneknél
Sem azelőtt, sem azóta
Nem láttuk azt a seregnél
♪
Nagy lovon ült a nagy férfi
Arca rettentő, felséges
Korona volt a fejében
Sár-aranyból, kővel ékes
Jobb kezében, mint a villám
Forgolódott csatabárdja
Nincs halandó, földi gyarló
Féreg, aki azt bevárja
Mert nem volt az földi ember
Egy azokból, kik most élnek:
Feje fölött szűz alakja
Látszott ékes nőszemélynek
Koronája napsugárból
Oly tündöklő, oly világos!"
Monda a nép: az Szent-László
És a Szűz, a Boldogságos
S az öreg tatár beszédét
Noha kétség sincs felőle
Bizonyítá a templomnak
Egy nem szavajátszó őre
Hogy három nap a sírboltban
Lászlót hiába kereste
Negyednapra átizzadva
Találtatott boldog teste