Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok Hideg volt a föld és sivár, üres pusztaság Vad sem verte fel az éjnek menedékét Nem bolygatta meg senki-semmi az isten atyát Elbúsult fent égi csarnok-palotában Szólni vágyott mindenek ura, ős-öregisten Könnyéből szórt éji égre csillagokat Mosolyából nap lett, meleg és fény a hideg égen Ott ül fényes égi trónján Nap atyánk balján Hold anyánk jobbján Nevetése széllel indul Vélünk sír, ha könnyünk csordul Áldj meg a régiek szaván Ott ül fényes égi trónján Nap atyánk balján Hold anyánk jobbján Nevetése széllel indul Vélünk sír, ha könnyünk csordul Áldj meg a régiek szaván ♪ Égbolt széléből letört lám egy darabot Vele formázta meg a szóval szóló gyermekét Vízben hallal, erdei vaddal táplálta S neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája Nyár jött, édes, egekig érő szava-násza Így lett gazdája pusztának-rónának Aranyos szegletnek, e világ szép hajnalának Ott ül fényes égi trónján Nap atyánk balján Hold anyánk jobbján Nevetése széllel indul Vélünk sír, ha könnyünk csordul Áldj meg a régiek szaván Ott ül fényes égi trónján Nap atyánk balján Hold anyánk jobbján Nevetése széllel indul Vélünk sír, ha könnyünk csordul Áldj meg a régiek szaván