Kellesz nekem, igazság szava.
Csillag vezet, és majd eljutok oda, ahol
Virágok élnek, s világok égnek.
És nincs még talán minden oda.
Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ?
Élni újra, s nem várni újra?
Hideg szívvel árnyékba bújva, vagy
Szembefordulni a széllel?
Igaz hittel, szenvedéllyel?
Engedj tovább! Ne kelljen életem
Áldoznom, s miért a félelem, ha
Úgyis utolér a hazugság szava, de
Nincs még talán minden oda...
Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ?
Élni újra, s nem várni újra?
Hideg szívvel árnyékba bújva, vagy
Szembefordulni a széllel?
Igaz hittel, szenvedéllyel?
Vesd ránk szemed, Világok Világa!
Él majd neved, Gyógyulás Virága.
Földi éltünk Hajnalcsillaga, és
Nincs még talán minden oda.
Repíts, álom, mondd el a választ,
Mely útra lép, aki helyesen választ?
Élni újra, s nem várni újra?
Hideg szívvel árnyékba bújva, vagy
Szembefordulni a széllel?
Igaz hittel, szenvedéllyel?
Árván, állok fenn a vártán.
Szélnek szabad szárnyán szállnék messze már.
Virradjon rám hajnal, égnek bízott arccal.
Búból tenger haddal. Gondolatim vár.
Ott az én hazám, hol a hívó szóra felzeng a dal,
Ott az én hazám, hol a szív és lélek egyet akar.
Ott az én hazám, ahol harcol, és remél még a vér, és
Végül célba ér.
Népem hív, de nincs szava már. Távoli fény a látóhatár.
Kihunyóban csillagfénye, parlagon dús ős- televény.
Az igazság csak halvány fény, de míg pislákol, él a remény.
Utat mutat majd görbe szabja, dús kalászt hoz lelkek magja.