Szép Erdélyországnak földje nagy vészben vala
Jő, közelg az rút pogánynak szörnyű sok hada
Dúl, rabol, és pusztít, gyilkol, vassal, és tűzzel,
Harmincszor ezernyi rab már láncokat visel
Báthory, hős, jó vezér, ki menten útra kel
Had dúlását, nép futását karddal hogy felel
Székely falvak népe is jő, végek harcosa
De harmadannyi, mint az ellenségnek tábora
Lóra, lóra jó vitézek, irtsad a pogányt, hol éred
Vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfedője, ne téveszd, hasíts közéje
Kontyosból hírmondó sem maradhat
Kontyosból hírmondó sem maradhat
Kontyosból hírmondó sem maradhat
"Vesztett csata, vesztett ország"
Hős Báthory hangja hallik
Ám nyíllal többhelyt átveretvén, lóról szédül, földre hullik
Felvirradni látszik már a pogány szerencsecsillaga
De ekkor tör fel bősz sietve, hadával Kinizsi maga
Kontyosból hírmondó sem maradhat
Kontyosból hírmondó sem maradhat
Lóra, lóra jó vitézek, irtsad a pogányt, hol éred
Vérben fürösszük ma mind a kardunkat!
Girbe-gurba fejfedője, ne téveszd, hasíts közéje
Kontyosból hírmondó sem maradhat
Mint víznek árja, nincs csatába' párja
Úgy rohan hű Kinizsi, rontva, tépve, vágva
Pogány porba hullva, a megmaradtja futva
Meg sem áll 'Sztambulig, lába se ér útra
Megszáll a sereg éjszakára
Kinizsi bort vész, mulatságba
Húzzák a talpalávalót igen
A vezér aprázza, nem pihen
Két-két török holttal kezében
Azzal járja, a hold fényében
Még kettőt foga közé szorít
Síríti fényes virradatig