Körbevesz rég egy furcsa világ, nem mindig értjük egymás szavát.
Szeretnénk, de túl nagy a zaj, ezer hang, mit senki se hall.
Talán van egy hely, és ott értjük egymást még, a szívünkben a menedék.
Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk.
Szóljon egy dal, és aki akar énekel velünk.
Mert nekünk jár egy kis békesség már.
Ne lehessen több határ, mi körbe zár.
Hallasd a hangod, mert idebent, rideg a szív, ha néma a csend.
Olyan dal és ritmus kell, mitől a távol újra közel.
Talán van egy hely, és ott értjük egymást még, a szívünkben a menedék.
Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk!
Szóljon egy dal, és aki akar énekel velünk!
Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk rég!
Szóljon egy dal, és ledől a fal ma még!
Szólj! Most te vagy a hang és a dal,
Amit minden ember hall.
Te vagy a szív, dobbanj hát!
Hogy meddig is ér a határ
Az csak rajtad múlik már.
Tudod, mi számítunk rád.
Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk!
Szóljon egy dal, és aki akar énekel velünk!
Szóljon egy dal, és ledől a fal, amit építettünk rég!
Szóljon egy dal, és ledől a fal ma még!