Tovatűnő szűk szoba, tollhegyem a tű foka Más valóság szövetéből fűzök bele cérnát Ahogy az ott feslik el, itt valamit mintáz Feledtet kínt, gyászt, a menetnek mindjárt Vége szakad. Nem törik prizmák, a fényem A nagy térbe szalad széjjel a nap Az én lemarad Okok és okozatok közötti oktávok Nincs beef, nem lesz ma sakktábla a kottából Rájöttem az évek alatt, rossz mámor a véres harag Ha lépre csal az élet sara Elbuksz állatként, elbuksz emberként Mesterkélt felvett póz, elvet dobsz respektért Magadról festett kép, mögött csak tespedsz Életlen penge leszel járulékos vesztes Bár a mélypont edzhet Ha nem vagy fáradékony anélkül is vár az égbolt Halkuló lármát hozó sárgarézdrót Előbb magadba nézzél Ha már annyi szárba szökkent álmod tört szét ágyban párna közt Nincs vigasz csak száraz önképzavar Öt négy három kettő egy bezár a söntés Ében páraköntösében száll az éj le De a lényeg hogy hála fontos Bánatorvoslatra nem kell pávatoll most Olyan lágy a tónús Elballag a magány mint egy árva koldus