Kővé dermedt tömeg kérdi mi a szöszért reppel?
Az övé nem kell! Nem foglalkozik közélettel
Pedig milyen jó mikor a videón Csisztu sikolt
Csikorgó fogakkal éli meg a krisztusi kort
Tények, saját igazságok, mit mindenki váltig állít
A szádat irányítod, vagy a szád irányít?
A szöveg jó apaként mire nevel kemény élet
Mely bár csak szép lassan de végül enyémmé lett
Vezetgetni próbál ösvényén sok hazug csillag
Nem vagyok autista. Chill out vagy Auth Csilla?
Gusztinak bódhiszattva, Rózsinak Damian Marley
A testvére nemdebár? Bátran szívj, szedjél bármit!
Fülelj egy pillanatra! Galaxist regél nékünk
Egy piától megélénkült ember árul Fedél Nélkült
Olvasom, írom egyszerre hallom, mondom
Mert amikor szükség volt rá, üres lap adott otthont
Halkan zizeg minden sarok, talán csak te motyogsz ott
Talán a Legyek ura, küzdi le a Chemotoxot
Sorsoddal kezedben, hagyod hogy a kor taszítson
Eléd royal flusht terít, bedobod a tompa színsort
Belekezdtél, berekesztik. mondják, hagyd el! langyos!
Annyira mainstream vagy hogy az már már under groundos
Száz év magány után jöhetne hét év Tibet
Tizenkét év rabszolgaság csak a népért? Minek?
Szigorúan nézve a Duna meg a Tisza szent
Jobban meghajt egy korty mintha bevennél hat Tisasent
Margitsziget Margithíd, majd négyhattal addiktívan
Végtelen mély slukkok míg el nem fogy addig szívjad!
Füge, aszaltszilva, virágok, üvegasztal
Jó beszélni veled bébi, de a füved az szar
Diego Montana módra ránts egy maratonit
A gin ízét már épp szoknád de kissé mar a tonik
Özvegye a boldogságnak, életed éber kóma
Emlékeid foszló falak, vakolat az évek róla
Peregnek, koppanásuk a magányba belehajszol
És a vége úgy is az hogy vele kelsz, vele alszol
A halálfélelem kárhozatod hűn táplálja
Birtokába vesz az élet nemigenlés tűpárnája
Szemedre vetül fátyol, nem nézed már csak a cityt
Miként a gépezet hűs agresszióba taszít itt
Elnyomott mivoltodat szép lassan szavatolva
Régóta a semmiből élsz, még azt is pazarolva
Mér' mondanám sörétessel, lövöm át a görény tested?
Inkább alantasnak hangzik semmint fölényesnek
Nálam a frigyláda, és Pandora szelencéje
Bontatlan csomagolásba, landolna kemencébe
Nem érdekel bálba menet hogy kever az állam bólét
Csak a folyamatos változás mögötti állandó lét
Hangos szavaimért bocs, fejed ha ettől zúgna
Nyugodtan szaladj tovább a szellemi endlösungba
Menekülve körbenézel sok zöld fény egy merő exit
És aki nem kíváncsi, az hamar megölebszik
Inkább vagyok túl elmélyült, semmint túl világi
Gyertya láng mi amerre fúj arra hajlik úgy világít
Mint egy szigeten a felborotvált törpeuszkár
Inkább éles sziluett mi selytelmesen körbe úszkál
Visszakozol feltett kézzel, ez a bevett, ez a norma
Énekled a sor végén, nem állsz be a sorba
A várt utat a váratlanért adtam fel én járatlanul
Akad aki engem tanít, van aki nálam tanul
Mikor becsuknám a számat egyből jön és szóra bír ő
Felfoghatalan főnök, végtelen próbaidő
Így lett a sötétséggel éleslátás kéjes nászom
Énekem premierplán életem szélesvászon
Énekem premierplán, életem szélesvászon
Széjjeltáncolt lábbal állok, nincsen a lélek láncon
Énekem premierplán, életem szélesvászon
Széjjeltáncolt lábbal állok, nincsen a lélek láncon