Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb
Szinte divat lett a válás
Nincs közös emlékem a családról
Néhány emlékkép és vágás
Nem tanultam semmit sem apámtól
Sokszor hallom
Nincs kihez fordulnunk a bajban
Elmegy a hangom
Nem hall senki sem a zajban
Annyira egyedül élünk
Hogy szinte már kuss is lehetne.
A nevelő faterom megvert minden nap
De hitt a keresztben
Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb
Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb
Azt hiszik a gimivel vége
A haveromat kirakták a lakásból
Tedd össze a kezed, ha nem érted
Ha van menedék a magánytól!
Csavard fel a zenét
Hogy meghallják!
Szóljon úgy, mint
A petárdák!
Legyetek értünk
Hogy érezzem
Több vagyok
Mint egy véletlen!
Annyira egyedül élünk
Hogy szinte már kuss is lehetne.
A nevelő faterom megvert minden nap
De hitt a keresztben
Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb
Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb
Összegyűrték az önképem
Ahogy felnőttem mások öklében
Legalább az az egy dolog valódi
Tőled tudom, mit jelent csalódni
Ha felnövök, félek, hogy rádütök
Küszködök, mert a jövőmet felkötöd
Többé nem lesz a hibád, az én hibám
Elkéstél, nem voltál büszke rám
Együtt egyedül, de mégsem
Túl sokat gyűrődtünk más kezében!
És fáj, de még szebb lehet
Ha nem leszünk gyötrőink szelleme!
Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb
Nem voltak ott, amikor kellett
Egyre távolabb vannak
Én egyre lejjebb