Sosem tudjuk már meg
Hogy hogyan ölelnél át
Miért kell elköltöznöd?
Búcsúként megcsókolhatnál
Nem elég, nem elég
Nekem mindig több voltál
Ha lenne még, lenne még időnk,
A szemedbe mondanám
Ugyan az mindig
Sohasem leszek elég bátor
Folyton megállítom magamat
Amikor a szám indulna magától
A Pontoon partjáról
Hányszor estünk le majdnem?
Te hányszor bújtál oda hozzám?
Hányszor volt köztünk "majdnem"?
Ugyan az mindig
Csak magamat gáncsolom el
És akkor is szarul vagyok
Ha kívül nincsen rá semmi jel
Egyedül vagyok
Szóval, ha velem vagy egyedül,
Én egyedül vagyok veled
Egyedül vagyok
Szóval, ha velem vagy egyedül,
Én egyedül vagyok veled.
Sosem tudjuk már meg
Hogy hogyan ölelnél át
Miért kell elköltöznöd?
Búcsúként megcsókolhatnál
Nem elég, nem elég
Nekem mindig több voltál
Ha lenne még, lenne még időnk,
A szemedbe mondanám
Sosem tudjuk már meg
Hogy hogyan ölelnél át
Miért kell elköltöznöd?
Búcsúként megcsókolhatnál
Nem elég, nem elég
Nekem mindig több voltál
Ha lenne még, lenne még időnk,
A szemedbe mondanám
Kátyús szívekbe lépünk
Míg egymást megtaláljuk
Más párnáján alszunk
De álomban összejárunk
Nem találom magamat, tényleg
Rajtad kívül senki sem ért meg
Mondd, miért kell ezt húznunk?
Úgy érzem nem leszek jó neked
Mégis, mintha karmámba karcolták volna
A neved
♪
Sosem tudjuk már meg
Hogy hogyan ölelnél át
Miért kell elköltöznöd?
Búcsúként megcsókolhatnál
Nem elég, nem elég
Nekem mindig több voltál
Ha lenne még, lenne még, időnk,
A szemedbe mondanám