Az utcán folyton látom
Mind azt, amit az élet rád szórt
Egyszer sem kérted viszont
Nincsen máshol
A reményed feledésben
Mely mélyen hangoztatja
Elbírod még a kint hisz isten adta
Érzed már a pohár, majdnem hogy megtelt
Életed majdnem, hogy eltelt
Vedd észre te nem is voltál benne
Azt mondod, úgy fáj, hogy az igazságról már eltűnt az i
Érzed ám, a helyzet sokszor nem is számít tán már
Eddig némán ültél a vége vár
Vedd kézbe sorsod hát
Egyfolytában csak azt mondod
Neked milyen sok a gondod
Higgyél végre már magadban
Ennyit kérek
Nem kell mindig másra várni
A sarkadra kell most állni
Lásd, ez neked szól
Szemed hát nyisd ki végre
Vers: 2
A bánat sokszor elér
A vágyad ezzel felér
Harcolj hát magadért
Míg van benned vér
Kezeden a lánc, amit csak te látsz
Erőd majd széjjel zúza
Hisz hitedben van szabadságod kulcsa
Érzed ám, a helyzet sokszor nem is számít tán már
Eddig némán ültél a vége vár
Vedd kézbe sorsod hát
Egyfolytában csak azt mondod
Neked milyen sok a gondod
Higgyél végre már magadban
Ennyit kérek
Nem kell mindig másra várni
A sarkadra kell most állni
Lásd, ez neked szól
Szemed hát nyisd ki végre
Érsd már
Kérlek
Nem kell tűrni
Csak felállni
Már
Egyfolytában csak azt mondod
Neked milyen sok a gondod
Higgyél végre már magadban
Ennyit kérek
Nem kell mindig másra várni
A sarkadra kell most állni
Lásd, ez neked szól
Szemed hát nyisd ki végre