Fogantatásom óta tart A karmában a karmám Ordításban születtem És ember legyen a talpán Aki előre meg tudja mondani Hogy mit ajándékoz az élet Átnyújtottak a létezésnek És nevet adtak a lénynek Esőcseppként pereg az élet Az égből hull alá Szétloccsan ahogy földet ér Csak zuhan, aztán halál Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Éreztem a csontjaimban A fájdalmat, ahogy lüktet Másztam a földön Megtanultam járni és a sötétnek A démonjaival megküzdöttem Az arcom a falban landolt A mélyben pislákol egy láng Ami a túlélésre hangol Esőcseppként pereg az élet Az égből hull alá Szétloccsan ahogy földet ér Csak zuhan, aztán halál Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! ♪ Esőcseppként pereg az élet Az égből hull alá Szétloccsan ahogy földet ér Csak zuhan, aztán halál Vérét adta értem egy ember Viszonoznám, ha tudnám De mit ér velem, ha én is Félhalott vagyok már csupán Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől! Nem félek Többé már semmitől!