Az éjszaka make-upja mögé megbújva, Túl a színeken élt ő, a névtelen. Ne hívd, majd megtalál! Csak az alkalomra vár. Hanghullámokon, elkap egy szép napon. Futnék utána, csak tudnám merre. Ki hagyta így a színeket összekeverve? Ahol a kezdet, ott a vége. Nem tudom, hogy honnan és azt sem, hogy merre ... Ment, és közben nem kérdezett semmit. Ő már tudta nagyon jól, Ez most csak kalandról szól, Nevét sem mondta, csak: Adta alám a lovat a fülembe. Adta alám a lovat a fülembe. Fejére húzta nappal a felhőt, A gyűrűs ujja köré tekergőt. Szíve kezében, lelkem harangja Az éj sötét zugába hív kalandra. Torkomban tövis, agyamban csákány. Felmászott hozzám, holtan talált rám. Minden ott kezdődik el, Ahol a világ térdepel. Minden ott kezdődik el, Ahol már nem érnek el. Refrén: 4x Ment, és közben nem kérdezett semmit. Ő már tudta nagyon jól, Ez most csak Kalandról szól, Nevét sem mondta, csak: Adta alám a lovat a fülembe. Adta alám a lovat a fülembe.