Széteső pillanatokra emlékszem közös időnkből csupán Lemenő Napra a pálmafás poszteren fent a garzon falán Elérhetetlen távolságba került amit öröknek hittem veled Mint áhított játék a legfelső polcról, 'mit gyerekként nem kaptam meg Torkomszakadtából kiáltozok utánad, de nem figyelsz rám Mire számítottam, kérdezem magamtól - te ballagsz tovább az utcán Nézem a múltunkat, kopott a VHS, egyre csak szemcsésebb lesz A piros kisárgul, a betontömb csíkos A hős ismétel egy nevet Torkaszakadtából kiáltozik, de a lány nem figyel rá Mire számítottam - kérdezi magát - ő ballag tovább az utcán Torkomszakadtából kiáltozok utánad, de nem figyelsz rám Mire számítottam, kérdezem magamtól - te ballagsz tovább az utcán Legvégül úgy látom, hogy minden emlékünk fekete fehérben szebb és nem lépi ritmusra a lépcsőn a főhős többé már a lánynevet Szórjunk be engemet felejtőporral - szól a lány utoljára S a poszterrel együtt dől le a pálma a garzon padlójára