Most a földön fekszem Hogy kevésbé fájjon Puha szárnyú lények A látóhatáron Csendben keringőznek Egyre csak forognak Mint ismétlődő napjai Ismétlődő koroknak Aztán kezdik újra Örök hangulatban A tűpontos képen Minden változatlan A lebegő testek Az igéző kékség A felhők tömege És bennem a sötétség Amit kitartóan nézek Otthonos a káosz A káosz az egyetlen út A megváltáshoz A pillanatra várok Mert nem hiányzik már sok És jönnek foszforfényű Atomrobbanások Kinek füle van Hallja meg Mit mond a lélek! A Hold vérbe borul A Nap többé nem éget Az ég csillagai Együtt a földre hullnak Szemtanúja leszel A most születő múltnak Kinek füle van Hallja meg Mit mond a lélek! Megnyíltak a silók Csak bámuld a mélységet! Hűséggel hajts fejet Az angyaloknak! Király fekszik előtted Kit a földre rúgtak Most a földön fekszem Hogy kevésbé fájjon Puha szárnyú lények A látóhatáron Csendben keringőznek Egyre csak forognak Mint ismétlődő napjai Ismétlődő koroknak