Gyerek se volt Még a bűnök előtt Akkor kezdte dúdolni őt Csak rügyek nőttek A tagok helyén Azt sem tudta Ki az az én De szólt, hogy Örökre enyém De mindig várom Nem valóság Bár nem is álom Ahogy átölel Nem vádol semmivel Örökre enyém De mindig várom Nem valóság Bár nem is álom Ahogy átölel Nem vádol semmivel Csak ölel ♪ Győzött az idő És az élet után Tagjaiból kidőlt platán Szívéből gyűrött Rongylabda lett De egyvalamit nem feledett Dalolt, hogy Örökre enyém De mindig várom Nem valóság Bár nem is álom Ahogy átölel Nem vádol semmivel Örökre enyém De mindig várom Nem valóság Bár nem is álom Ahogy átölel Nem vádol semmivel Csak ölel Csak ölel Csak ölel Csak ölel