Hát elszöktem az aszfalt romok alól Mert hallottam az erdő zúgását Te úgy jöttél mit víz elé sziklafal Az örvénylő idő kővé vált Csend nőtte be azóta a mohát Nincs többé napfényből függőágy Nincs illat már, nincs szín a fák ágain Egy megsárgult fényképről nézek rád Úgy volt, hogy egyszer majd látom Az árnyékom úgy lép elém Hogy ott áll színes ruhában Hogy én ő vagyok ő meg én Folyt lüktetve a medrében a patak Szél fésült, meg is karcolt minden ág Egy ösztön láng azt mondta: nincs már tovább Csak felgyulladt, és rögtön elfújták Nézd, hogy issza a gyökér be az esőt Mint ottfelejtett ócska fürdőkád Emlékezz égjen beléd jól a kép Kövessen, mint est az árnyékát Úgy volt, hogy egyszer majd látom Az árnyékom úgy lép elém Hogy ott áll színes ruhában Hogy én ő vagyok ő meg én Úgy volt, hogy egyszer még látlak Árnyék vagy úgy lépsz elém Nézed csak színes ruhában Hogyan leszek az árnyékod én