Ma bolyhos csönd a nyár, keringő vattazápor Válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától A cintányér, a dob, a síp, a kasztanyét Cihát lobogtat érte, pár dunyha tollpihét Meleg szél szórja szét prüszkölve és kacagva Vedlik a nyár, az ágynak, asztalnak is vacak fa Bár kormos és vörös szemed az éjszakától S nem látod tán e boldog, fehér erdőt a fától Szeretnek, mind szeretnek, hajlong a kába rost Majd fognak és kifőznek, irkába papirost Vedlik a nyár, szívem, lenyergelt vattapóni Na bumm sztarára bumm, hát nem fogsz folytatódni Pofozgatsz, mint a szél, cihát és tollbabát Na bumm sztarára bumm, nyitsz ugróiskolát Kis ródlizó anyák, kis kölykök szája kapkod Mi hát a fulladásod e sürgő vattahadhoz? Az ugrabugra hóhoz egynyári némafilmen Mind elmegyünk, na bumm, ma épp te mégy el innen Hol forrón és puhán kering a vattazápor S válik a nyár, fehér bohóc a cirkuszától