Össze vagyunk kötve,
Mint hidakkal a pestek
Mint titkos kis bűnökkel
éjszaka a testek
Mint eb és a gazdája,
Póráz közted és közöttem
Mint szkarabeusz bogara
Túrunk röghöz kötötten
Mint mezőkön a bálák
Praktikus gúzsba kötve
Mint templomi harangok
Súlyos alkalmakhoz kötve
Mint az égitestek
Orbitális rendben
Egymáshoz rendelve
Ballagunk csak csendben
Neked én, nekem te
Egymásnak teremtve
Holtom-holtodiglan móka
Fajfenntartó libikóka
Néma már az értelem
Csak vállat von, ha kérdezem
Hogy visz-e még fogában tartva
Szerelmed a túlsó partra?
Széjjel vagyunk kapva,
Mint a Rubik-kocka
Kaleidoszkópikus
Színes üvegdarabokra
Összetört valami
A világmindenségben
Az atommag sem lehet már
Bizton teljességben
Kettéválasztódtunk,
Mint a Vörös-tenger
Intézményesítve sétált át
Rajtunk a rendszer
Reméljünk azért még mi
Rebelliót a rendben
Mert párhuzamosak is futnak
össze végtelenben
Neked én, nekem te
Egymásnak teremtve
Holtom-holtodiglan móka
Fajfenntartó libikóka
Néma már az értelem
Csak vállat von, ha kérdezem
Visz-e még fogában tartva
Szerelmed a túlsó partra?
Meddő nász az érzelem,
Pátosszal teli gyász
Mellettem az ellen,
S épp ellenem a védelem
Gyűrűzött madárként, fiókba tolva
Szolgasorsra szárnyszegetten
Verdes már a kartotékolt értelem
Könnyből és sárból, és ezernyi fájlból
Én szárnyakat növesztek majd,
Vérből és lángból
Te támadsz, én védek
Lecsapok rád százszor
Százszor és százszor
Neked én, nekem te
Egymásnak teremtve
Holtom-holtodiglan móka
Fajfenntartó libikóka
Néma már az értelem
Csak vállat von, ha kérdezem
Visz-e még fogában tartva
Szerelmed a túlsó partra?