Nézd ezt a csődkupacot,
Ez lennék én.
Ha kicsit megpiszkálod,
Hát, talán még él...
Na ebbe szeress bele,
Hogyha szent akarsz lenni,
Te, Teréz anya kettő
Elég lesz hozzá ennyi.
Ha valaha akartál,
Hát most csókoljál szájon,
Ha nem zavar a lélek,
Amint épp kifolyik a számon.
A te szent irgalmad,
Nehogy kárba menjen.
Értem nem jár bónusz már
Odafenn a mennyben.
Na, így szeress ha mersz,
Na, most legyél laza.
Vasárnapi ebédekre,
Na, így vigyél haza!
Halálfélelmemben
Ha a nevem sem tudom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyeshatoson?
Bravo, bravo, éljen,
Ez fent van a kötélen,
De megvillan a mosolya, most épp egy pengeélen.
Most meg rászámolnak éppen,
Nyaka a kötélben,
Ne tapsolj túl hangosan,
Nehogy felrelépjen.
Hát majdnem ennyi volt,
De valamit megint kitalált,
Mert tapsolunk, ha elesik,
És sírunk, hogyha feláll.
Repülnek a kések,
Bem baj, ha néhány betalál.
A festett arcú maszkok mögé nem lát be a halál.
Na, így szeress ha mersz,
Na, most legyél laza.
Vasárnapi ebédekre,
Na, így vigyél haza!
Halálfélelmemben
Ha a nevem sem tudom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyeshatoson?
Na, így szeress ha mersz,
Na, most legyél laza.
Vasárnapi ebédekre,
Na, így vigyél haza!
Halálfélelmemben,
Ha a nevem sem tudom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyeshatoson?
Így szeress ha mersz,
Most legyél laza,
Vasárnapi ebédekre,
Na, így vigyél haza!
Halálfélelmemben,
Ha a bokám lefosom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyeshatoson?
Na, így szeress ha mersz,
Na, most legyél laza.
Vasárnapi ebédekre,
Na, így vigyél haza!
Halálfélelmemben,
Ha a nevem sem tudom,
Mondd, mellém mersz-e ülni még
A négyeshatoson?