Sajnálom,
Még nem tudom hogyan kell
Sajnálom,
Csak próbálom és mindig megbánom
Ezt tudom meg azt, hogy sajnálom
Sajnálom
Másnak már nem kell, ami neked elég
Ott futsz, ahol méreggel teli a lég
Vakká vált vágányon visz a vonat,
Amitől a legjobban féltél, abba beletolat
Ameddig szabad a lét az agyad belefeszül
Csak a vajúdó méh vagy ki a semmibe szül
Az a katona vagy aki csak nehezen öl,
Mert megadod magad, míg o a kezeden ül
Sajnálom
Még nem tudom hogyan kell
Sajnálom
Csak próbálom és mindig megbánom
Ezt tudom meg azt, hogy sajnálom
Sajnálom
ó, hogy szakadna rád a magasságos
Szedne szét valami szilánkos
Lelkedet lánckerék tapossa,
Hogy nyújtsa ki laposra
Agyadban két gondolat közt
álljon meg a kerék
Hogy repedtek volna ketté
Mikor fedeztek a herék
Kinek a hibája,
Elszúrt éjszakája, titkolandó nője
Szégyellt szeretője,
Vagyok, aki vagyok, bocsánat hogy élek,
Igen, megesett... Maradok!
Sajnálom
Még nem tudom hogyan kell
Sajnálom
Csak próbálom és mindig megbánom
Ezt tudom meg azt, hogy sajnálom
Sajnálom
Sajnálom
Míg a múltam foltozod megvárom
A folt jól mutat csak én utálom
Előtted kabátban is fázom
Sajnálom
Szépre szálló füstbe ment terv
Galaktikus pókháló
önnönmagát megfeszítve
Latra kélt jótálló
Ez most valahogy nem sikerült
Csak annyi van,
Hogy sajnálom
Viszont látás megfelelés,
Magamat nem ajánlom
Sajnálom
Sajnálom
Míg a múltam foltozod megvárom
A folt jól mutat de én utálom
Előtted kabátban is fázom
Sajnálom