Elmondom egyszer, aztán kétszer
Vagy háromszor, talán négyszer,
Hogy ahogy mennek a napok így körbekörbe,
Nem is utálom, na de nem is jön be.
Az a lényeg, hogy van álmom,
és ha tényleg megcsinálom,
Akkor a kevés is elég, ha elég jó,
De ebben a dalban is túl sok a szó.
Mert lépni kéne végre, elmenni délre,
Csíkot húzni az égre,
Tréfa félretéve, én komolyan mondom,
Egy időre hátrahagynám a gondom,
Nem téma, majd megoldom,
De lehet még ma és ha mégsem,
Nem probléma,
Mert mindenki másképp ér a célba.
Nem késő még, ha megtennéd,
Amit kérek, úgy alapjában véve
Tévednél, ha azt hinnéd,
Többet érek, mint nemtudom hány éve.
Amikor át kéne lépni a télből a nyárba,
Tegnapból mába, és akkor hátha
Majd nem lesz semmi baj, idén vagy tavaly,
Az mindegy nekem, ha értesz engem.
Egy klassz kis helyen, vagy mittudomén,
úgyis mindig a történet végén
Papírpohárba töltjük a mérget,
Minden jó hamar ér véget.
Így nyomjuk körbekörbe,
Csak járunk körbekörbe,
Mindenki körbekörbe.
Most lassítsunk le tényleg,
és húzzuk be a féket,
Egy kicsikét dőljünk hátra.
Most várjon, ami várhat,
Csak fogd már be a szádat
és figyelj rám, mert hátha
Nem késő még, ha megtennéd,
Amit kérek, ha egyszer-egyszer hagynád.
Tévednél, ha azt hinnéd, többet érek,
Mert én már nem figyelnék rád.