Hosszú az út min állunk, s mindig előttünk jár,
Folyton csak elé vágunk, pedig leelőzni kár.
Nincsenek jelzőtáblák, térkép, mi választ rejt,
De megannyi elágazás volt, mi elterel.
Az Út közepén szaggatott vonalat láthatsz,
A kérdésre ide írhatod a választ.
És hogyha nem tudnád, hogy melyik a helyes út,
Később majd fényt derít rá a múlt.
Még várj, meg kell állnod, nem jó ez a száguldás.
Még elvagy, de majd meglátod, hogy jól jött a lassítás.
Elmész a dolgok mellett, s van, hogy rossza sávban állsz.
Utazásod céltalan úgy, ha csodára vársz.
Nem lép helyetted senki, de lesz majd, aki visszahúz,
Nehéz lesz úgy feledni, hogy abból majd tanulsz.
Elmész a dolgok mellett, csak rohansz őrültként,
Nincs időd a mában élni, lebegni könnyedén.
Lásd meg, ki melléd ült be, ne az ablakon át figyelj.
Lehet, hogy egy a cél, de a végén melletted megy el.
Még várj, meg kell állnod, nem jó ez a száguldás.
Még elvagy, de majd meglátod, hogy jól jött a lassítás.
Még várj, meg kell állnod, nem jó ez a száguldás.
Még elvagy, de majd meglátod, hogy jól jött a lassítás.
Ha lassan jársz, messzebbre érsz.
Azt mondod, amit lediktál a józan ész.
Az utat megtalálni nem kell hatodik érzék,
A levegőben mindig ott lóg a vészfék.
Rántsd meg, ha a rohanás már reflex,
Ha több terhet cipelsz, mint a Fedex,
A hóvégi matekban a csekkektől rettegsz,
A sok stressztől leszel Madmax.
Minden gondolatom pozitív,
És ettől lesz hosszú az út, meg a küldetés,
Ne a tesztoszteron hajtson, Rambó,
Pár jó tanács itt mindig megfontolandó.
Fókuszálj inkább az élményekre,
Mielőtt rámegy a gatyád az orvosi vényekre,
A borúlátás nálunk őshonos,
Az elmém visz előre, mint a Gettó milliomost.
Még várj, meg kell állnod, nem jó ez a száguldás.
Még elvagy, de majd meglátod, hogy jól jött a lassítás.
Még várj, meg kell állnod, nem jó ez a száguldás.
Még elvagy, de majd meglátod, hogy jól jött a lassítás.