Nem kelek már fel, csak A néma földre fekszem Értem sírnotok nem kell Nélküle semmi lettem Én nem kelek már fel A kőbe sűlyed a testem Az éjj a szívemben Az ég a szememben Kő, az vagyok csak egy kő Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva! Nem kelek már fel Járjatok csak rajtam Ő itt veszítetett el Elegyül itt maradtam Én nem kelek már fel Csak ha eljön értem újra Magához ő emel És visz egy messzi útra Kő, az vagyok csak egy kő Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva! Kő, az vagyok csak egy kő Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva Nem érzek és nem látok Vak éjszakában várok Hogy eljön értem még Kő, az vagyok csak egy kő Nélküle örökkön árva, a némaságba zárva! Kő, az vagyok csak egy kő Nélküle örökkön árva, egy érintésre várva