Mindig jöttél velem, ha bajban voltam.
Emlékszem rá, amikor a parázsból tűz lobbant,
Amit tőled kaptam még soha nem éreztem,
Azt, hogy velem voltál akkor is, ha vétkeztem!
Füle van a falnak, mindig bekavarnak a kapcsolatunkba,
Néha zavar az idegen ki régen veled volt, de csak intek a múltra,
Jobb, ha az eszemnek hiszek,
Vagy a szemednek mondd meg ezt mára ki tudja,
Mert veszélyes víz ahol evezünk, de
Mondtuk az elején hogy higgyünk magunkba.
Tudod igazán fáj,
Hogy elillan pár nap, de nem jár a száj,
Hogy eltelik idő, hogy nem nézek Rád,
Miközben azt hiszed, hogy van koronád!
De így is Te vagy, aki égig emel,
Minden rossz szót mit mondtunk a szél vigyen el,
Minden szép emlékünket magammal viszem,
És küzdök majd érted, míg dobban a szívem!
Mindig jöttél velem, ha bajban voltam.
Emlékszem rá, amikor a parázsból tűz lobbant,
Amit tőled kaptam még soha nem éreztem,
Azt, hogy velem voltál akkor is, ha vétkeztem!
Rád számíthatok én mindig,
Soha nem érdekel rólunk ki-mit hisz,
Téged ölelve védenélek,
Téged én világgá vinnélek!
De nem mondtam még el soha senkinek,
Hogy a lelki békém a szavad menti meg,
Hogy nem mutatom ki, de félek néha,
Mert az agyamnak Te vagy az életcélja!
Tudod igazán fáj,
Hogy elillan pár nap, de nem jár a száj,
Hogy eltelik idő, hogy nem nézek Rád,
Miközben azt hiszed, hogy van koronád!
Érted lángol még a tűz,
Egyedül engem becsülsz,
Körbejárjuk a nagyvilágot,
Veled valósul be minden álmom!
Mindig jöttél velem, ha bajban voltam.
Emlékszem rá, amikor a parázsból tűz lobbant,
Amit tőled kaptam még soha nem éreztem,
Azt, hogy velem voltál akkor is, ha vétkeztem!