Múltak az évszakok Hozott a szél magot Hulltak az út mentén Néha az ég ragyog Néha eső zuhog A fák csak élvezték Lüktetett az élet és nőttek az ágak Köszöntek a fénynek sok gyümölcsre váltva A napsütést Egyszer a városban Új törtvényt álmodtak Kivágni minden fát Keresztet ácsoltak Egy embert vádoltak Tudták hogy mindent lát Hordta a lelkünk ártatlan válla És Őbenne eltűnt az emberek átka De nem tudták, ők is olyanok mint a fák Fák: kiket tépett már a szél Ti csak télben-nyárban zúgjatok az emberért Fák: akik mindent láttok rég De ti némán álltok századok tengerén Az ég egy új napot A szél sok új magot Sodort az út felé Üzeni én vagyok Akit kivágtatatok És bennem minden él Egyetlen magból most gyönyörű erdő Ébrednek az alvók, mert rengeteg felnőtt Az egy helyén és ő is köztük él Fák: kiket tépett már a szél Ti csak télben-nyárban zúgjatok az emberért Fák: akik mindent láttok rég De ti némán álltok századok tengerén