Milliónyi kétség és félelem jön velem szemben,
Elhitetni, hogy nincs miért élni, fel kell adni.
"Hiába a fényes kard, hiába minden harc,
A hitem sem segít" - (mert) a gonosz túlerőben látszik...
Olyan sok csalárd arc, mérhetetlen hazug had
Ami körbevesz, s hogy ne érezzek: vérem ontja
Mindent felzabál, ami útjába áll,
Már az élet sem szent, csak pénz az isten
(Én) fel nem adom, Mert látom ahogy az új nap virrad már
Fel nem adom, Mert a kardom élén csillan a napsugár
Fel nem adom, Mert a világosság megtöri a éjt!
Fel nem adom, Mert a hit legyőzi a sötétség erejét!
A patakból gyűjtött öt apró kavics van csak a kezemben,
Pajzsom a hitem, erőm Te vagy - nincs más fegyverem,
Reszket a lábam, verítéktől hideg a tenyerem,
És a hatalom kidobott kutyaként bánik velem
Megvetnek, s alig várják, hogy eltapossanak.
De nem látják, ahogy lelkemben szavad felfakad.
"Ne félj csak higgy!", ennyi elég nekem;
Bármit hoz a holnap, szorosan fogom kezed.
(Én) fel nem adom, Mert látom ahogy az új nap virrad már
Fel nem adom, Mert a kardom élén csillan a napsugár
Fel nem adom, Mert a világosság megtöri a éjt!
Fel nem adom, Mert a hit legyőzi a sötétség erejét!
Én fel nem adom, Mert tudom, hogy mellettem állsz,
Fel nem adom! Mert velem harcolsz, s a győzelem vár.
Én fel nem adom, Mert a hitem erős, bármit látok is.
Fel nem adom, Míg a szívem dobban, s amíg a lábam visz (tovább)
Te mellém állsz, kivont karddal, erős pajzzsal
Elém lépsz, és kivéded a rám zúduló átkokat.
A szívem egyre ver... megtelik reménnyel,
És az ellenség fejvesztve menekül, ahogy kimondom nevedet!