Ha a múltban élek, előre nézni félek, Pedig nincs mögöttem semmi más, csak a múlt. Sok botlás és kudarc után felállni nehéz, De a földön maradni arccal a sárban az sem főnyeremény. Voltam már erőtlen, és volt gyenge volt a hitem De rémálmok tépázta lelkem lassan újra éled, Ahogy a napfény besüt a párás ablakon, A szívem új dallamot dúdol... Van élet, mert ébred a szív s a lélek a hosszú éj után. A rémek, a félelmek mind elvésznek szobám falán, És csak a tiszta fal marad, mint egy szűz papírlap, Amire írhatok... S amire írom a szép holnapot. Tudom jól, hogy a múlt meg nem másítható, De Te előre nézel, s elfelejted, ami bűnöm volt, Mint egy angyalt láttam, égi jelenést, amikor mellém álltál, Szertefoszlott minden félelmem, ahogy a nevemen hívtál.