Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófavirág
Sokat ígér, keveset ád
Amit ad is, keserűt ád
Virágok, virágok, nyíljatok majd síromon
Madárcsőrből ejtve landoljatok hantomon
Mi koporsóm fedi, benne én s a világom
Fekszünk ölelkezve, sajnos előre látom
Ha nem lesz változás, eget rengető felettünk
Az elkárhozás marad nekünk, és a vesztünk
Ha az utolsó homokszem földet ér az üvegcsébe'
Túl késő lesz, nem kapunk még egy földet cserébe
Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófavirág
Sokat ígér, keveset ád
Amit ad is, keserűt ád
Ó, fák, lombok, örök árnyékliget felelősek
Ti még megéltétek azt a kort, amikor minden hőstett
Egy élhetőbb világért volt, hogy ember legyen az ember
Ma gyártósorról selejtként potyog minden falanszter
Isten, áldd már meg a magyart, jó kedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védő kart, ha küzd ellenséggel!
De az ellenség nem más, hanem saját magunk vagyunk
Kéz a kézben, kés a hátban, mi összetartozunk!
Jaj, de csendes eső esik
Halálomat sokan lesik
Azért lesik halálom
Vegyék el ez világom
Nem úgy van az, mint volt régen
Nem az a nap süt az égen
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a világ, ami volt
Mer', ami volt, rég elmúlott
Minden csillag földre hullott
Csak egy maradt fenn az égen
Ragyog két szemed tükrében
Ez a világ olyan világ
Mint a mogyorófavirág
Sokat ígér, keveset ád
Amit ad is, keserűt ád
Nem úgy van az, mint volt régen
Nem az a nap süt az égen
Nem az a nap, nem az a hold
Nem az a világ, ami volt
Mer', ami volt, rég elmúlott
Minden csillag földre hullott
Csak egy maradt fenn az égen
Ragyog két szemed tükrében