5:58. Már megint a vekker előtt keltem, lefőzök egy kávét
Van nagyjából öt ugyanolyan fehér ingem a szállodától
Mindegyikről le van pattanva a gomb valahonnan
Most jó lesz az, amelyiknek az ujjáról hiányzik, úgyis mindegy
Azt mondta a főnököm, hogy ma fontos vendégeink érkeznek Svájcból
Valami orvos delegáció, úgyhogy legyek minél figyelmesebb
Ez nekem nem probléma, eleve szerintem minden ember ugyanolyan fontos
Mindenki ugyanolyan hétköznapi életet él
Oh, már érkezik is az első vendég
Good morning! Guten Tag! Second floor? Yes, sir, máris!
Ő biztos az egyik delegált lesz, idegsebészre hajaz
Stabil kezek, duplahidas okuláré, magas homlok
Kifinomult egyénnek tűnik
Egyébként nekem is az a tervem, hogy orvos leszek
De momentán itt londinerkedek a Holdvilág Hotelben
Londinerből sebészorvos, hehe
Hát igen, egyszer fent, egyszer lent
Lalala, lalala
Néha dudorászni is szoktam, onnan jutott eszembe ez a dallam
Lalala, lalala
Oh igen, egyszer fent, egyszer lent
Igazából lehetne többszólamú is, valahogy így
Lalala, lalala
Igen, igen, ez így szép
Ebből akár még egy dalt is lehetne írni
De kedves úriember, ritka, hogy valaki visszamosolyog
Bár gondterheltnek tűnik, de mi nyomhatja a lelkét?
Rossz hírt kapott egy pácienséről, vagy csak kimerült?
Eleve mi járhat egy ilyen ember fejében?
Meg... most mit néz?
Hopp, na most épp engem néz
Biztos látja bennem az orvos potenciált
Na igen, az ilyen lelkek felismerik egymást
Goodbye Sir!
Kár, hogy nem kértem tőle tanácsot
Vagy legalább valami életbölcsességet
Mondta volna, hogy "Fiam, az élet olyan mint egy lift: nehéz"
Erre én, hogy
"Na de doktor úr, nem inkább azért, mert egyszer fent, egyszer lent?"
Erre ő büszkén rám mosolyog, vállon vereget
És annyit mond: Bravo!
Én értve szavaiból, térdre borulok elfogadom a főorvosi pozícióját
És mindezt amiatt, mert meg mertem volna szólalni
Leszakad a pofám