Majd meggyújtom a cigimet egy égő rózsával
És az utcán álló autókra írom az anyám rúzsával
Azt, hogy igazán lehetnétek kicsit tökösebbek végre
Mert még egyszer sem álltatok tilosban, és az életnek mindjárt vége
Pedig a félmeztelen képeimet én is mindig törlöm
És a nagyszüleim előtt titkolom, hogy gyakran festem a körmöm
De ki akarom próbálni mielőtt az élet elszalad
Hogy milyen olyanra kétszer gondolni, amire egyszer sem szabad
Egyszer sem, egyszer sem
Nem mertem, nem mertem
Kimondani ki vagyok, de az élet elrepül
Kívül bólogatós kutya, de lázadó belül
A sörömet majd az egyik gyűrűmmel bontom fel
És a Margit híd peremén egy pizsamában mondom el
Azt, hogy igazán kinyithatnátok a szemeteket végre
Mert a szabadság végig itt volt, de ti nem vettétek észre
Pedig a félmeztelen képeimet én is mindig törlöm
És a nagyszüleim előtt titkolom, hogy gyakran festem a körmöm
De ki akarom próbálni mielőtt az élet elszalad
Hogy milyen olyanra kétszer gondolni, amire egyszer sem szabad
Egyszer sem, egyszer sem
Nem mertem, nem mertem
Kimondani ki vagyok, de az élet elrepül
Kívül bólogatós kutya, de lázadó belül
(Óh-óh-óh-óh)
(Héj)
Nem baj, ha tilos és nem baj, ha félek
Ha ez az egy módja, hogy érzem hogy élek
Hogy nézek, hogy látok, hogy lépek, hogy járok
Hogy üvöltök, szállok, hogy emléket gyártok
Hogy sírok, hogy égek, hogy kétlek, hogy kérdek
Az utolsó percről is mindig lekések
Repülök, futok, izgulok, unok
Hogy éljek máshogy, ha csak így tudok
Egyszer sem, egyszer sem
Nem mertem, nem mertem
Kimondani ki vagyok, de az élet elrepül
Kívül bólogatós kutya, de lázadó belül
Egyszer sem, egyszer sem
Nem mertem, nem mertem
Kimondani ki vagyok, de az élet elrepül
Kívül bólogatós kutya, de lázadó belül