Szívednek a szabadsága kéne
Miért nem visz a szem a sötétbe
Megrémít a látványnak a hiánya
Bár lennék én zsákutcában, hiába
Nem akarok olyan lenni, mint te
De szívednek a szabadsága kéne
Peremről letáncolni a mélybe
Végső válasz más véleménye
Ettől érzem hátamon, hogy kell a lökés
Vagy a mellékutak járatlanok, az nem oké,
Sárgára van festve minden zsákutcád,
Te benne ragadsz akkor is, ha ráunnál
Ezért nem akarok olyan lenni, mint te
De szívemnek a szabadsága kéne
Szívemnek a szabadsága kéne
Még sincs meg a szemednek a színe
Nem lehet a tiéd semmi érdem
Mert jellemed taszít
Szívednek a szabadsága kéne
Még sincs meg a szememnek a színe
Nem lehet a tiéd semmi érdem
Mert jellemed
Szívednek a szabadsága kéne,
Csak keresem, hogy hol lehet a részem,
Üvölteném néha azt, hogy miért ne,
De bármi, amit megkaphatok készen,
Azért kár lenne, ha küzdene a szívem,
Mert bármerre is dobban újra hiány van,
Hogy én nem léptem sehova se hiába
Mert úgy olyan furcsa lenne minden,
Hogy a sötét éppen körbevesz és innen,
Kifelé is egy út megy csak vissza,
Nem jöttél velem, így kopott az emléked fénye,
De szívemnek a szabadsága kéne
Szívemnek a szabadsága kéne
Még sincs meg a szemednek a színe
Nem lehet a tiéd semmi érdem
Mert jellemed taszít
Szívednek a szabadsága kéne
Még sincs meg a szememnek a színe
Nem lehet a tiéd semmi érdem
Mert jellemed
Szívemnek a szabadsága kéne
Még sincs meg a szemednek a színe
Nem lehet a tiéd semmi érdem
Mert jellemed taszít
Szívednek a szabadsága kéne
Még sincs meg a szememnek a színe
Nem lehet a tiéd semmi érdem
Mert jellemed taszít