Túl rég, hogy árnyék voltam fán Lassan kúszva az oldalán Átsuhantam az éveken Hogy gyűrűk szegjenek kérgesen Túl rég, hogy üresbe váltva Voltam a semmi, bárha A gondolattalanság sűrűsége Hív, még tudnám merre kéne Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem, Végre hazatér Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem Végre hazatér Nem kell, hogy figyelj, Én lapot húztam a múltra Némán barázdált, Testem lep egy híján hússzal Zömök a szó De örök a tó Még ha kacsázva is Gördülök beléd Egyre jobban Emel a mélység itt Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem Végre hazatér Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem Végre hazatér Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem Végre hazatér Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem Végre hazatér Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem Végre hazatér Kérés nélkül állsz, Most is befogadsz Cafatokban lógó lelkem, Végre hazatér