Félve érint a szél,
Az illatod még hozza felém-
A pillanat így remél,
Ha az éjszaka mesél.
Túl sötét a város,
De valahol az arcod
Mégis látom...
Ma is álmaimban gyakran visszatérsz,
Minden hajnalon az úton elkísérsz,
Ébredhetek bárhol-
Nem vagy távol,
Érzem ahogy érzel még...
A végtelen hív-
Nincs mi elszakít,
Mert összeköt egy híd...
Láthatatlan híd.
Most szabadon lép a múlt,
Vágyakat kér,
A holnapba hull-
A képzelet játszik még,
S új utat ígér,
Alszik csendben minden,
Az éjszakában nincs
Más, csak emlék.
Ma is álmaimból gyakran visszatérsz,
Minden hajnalon az úton elkísérsz,
Ébredhetek bárhol-
Nem vagy távol,
Érzem ahogy érzel még-
Érezlek még...
Hosszú út, de elvezet Hozzád-
Van valahol egy híd,
Tudod...
Épp ott várok Rád.
Ma is álmaimban gyakran visszatérsz,
(Várok még Rád...)
Minden hajnalon az úton elkísérsz,
(Még összeköt egy híd...)
Ébredhetek bárhol-
Nem vagy távol,
Érzem ahogy érzel még...
A végtelen hív-
Nincs mi elszakít,
Mert összeköt egy híd...
Láthatatlan híd.