na, te voltál-e? mer' én voltam! ne csodálkozz, előre szóltam hogy vagyok, leszek, és voltam dalt hangoltam, a nevem mégsem a Wolfgang gyűrűm is van, támad a Gollam serceg a tollam, ezt nem bemagoltam ezrek a sorban, fedve csadorban én bátran állok meg a csatasorban olyan korban ami darabokban nővé váltok? maradok man a maradi vértanúk maradéka a fényt a kezemben nem rejti véka a tűz martaléka minden hibám ez lehetetlen, mint Ibsen a Viva-n ez lehetetlen, mégis tény hogy az alagútban vezet végig a fény voltál-e már víz közepén szomjas? vagy a hegynek a tetején magad alatt? jártál-e már alagútban a felhők között? mikor valami apró csoda a szívedbe költözött szívedbe, szívedbe szívedbe, szívedbe szívedbe, szívedbe a szívedbe költözött valami apró csoda jött-látott felfordította az egész világot de amit látok, az nem negatív hanem inverz éppen - kín lesz részem a következő verzében - én érzem én reppel kezdtem, reppel végzem ez több, mint vérszem, több mint a kezdet én várok - te szólj ha befejezted ha adódik egy tiszta pillanat itt repül a töltény, ne védd magad repül a töltény, a lelkedig halad ez beléd ragad, nem őrzi hét lakat egy év alatt készül el három számom a víz közepén is az álmom látom hegy tetején, meg underground ez a csoda elfújt minden hibát voltál-e már víz közepén szomjas...